előítélet
Ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben, amely sztereotípiákon, vagyis téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul. Gordon W. Allport „fokozatossági” modellje alapján az előítéletesség öt egymásra épülő és egyre súlyosabb megjelenési formája különböztethető meg, ezek 1. a szóbeli előítéletesség, 2. az elkerülés, 3. a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) vagy kirekesztés (szegregáció), 4. a fizikai agresszió és 5. az üldözés és megsemmisítés. Kialakulását és dinamikáját egyéni és csoportszinten is elősegíti a konformitás, a stressz vagy frusztráció és az ennek kapcsán kialakuló, áthelyezett agresszió (bűnbakképzés), a politikai vagy gazdasági konkurencia és az ehhez kapcsolódó pozícióféltés, a sérült önértékelés, valamint az előítéletes alapszemélyiség, illetve csoportattitűd. Az előítéletek szociálpszichológiai szempontú kutatása a 20. század elején kezdődött az Amerikai Egyesült Államokban, elsősorban a társadalmi igazságtalanságokkal és a kisebbségi csoportok helyzetével kapcsolatos jelenségek kapcsán. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1933-as hatalomra jutása, majd a második világháború borzalmai ráirányították a figyelmet az előítéletek dinamikájára és globális hatásaira. A kutatás a kezdetektől összekapcsolódott az attitűdök, a sztereotípiák, az egyéni és társas befolyásolás, a konformizmus, a tágabb kulturális környezet és a szocializáció kutatásával, napjainkra pedig fókusza elsősorban az előítéletek megismerésbeli, kognitív aspektusaira irányul. A terület kiemelt szakembere Gordon W. Allport, Elliot Aronson, Csepeli György, Eugene A. Horowitz, Kurt Lewin, Henri Tajfel. (L. még: diszkrimináció tilalma.)