Kisebbségként történő elismerés
A 2011. évi nemzetiségi törvény (a korábbi szabályozással megegyezően) mellékletében sorolja fel, hogy mely 13 népcsoport minősül nemzetiségnek. A lista azonban nem zárt: a korábbi kisebbségi törvény lehetővé tette, hogy maguk az érintettek kezdeményezzék kisebbségként történő elismerésüket. Arra, hogy egy népcsort a kisebbségdefinícióban foglalt feltételeknek való megfeleléséről bizonyságot tegyen, egy speciális népi kezdeményezés útján kerülhetett sor, melynek benyújtására – az általános, legalább 50 000 kezdeményező választópolgárt megkövetelő szabálytól eltérően – legalább 1000, magát az adott kisebbséghez tartozónak valló választópolgár volt jogosult. Az eljárási kérdésekben az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény rendelkezései voltak irányadók, azzal a – 2005-ben beiktatott – többletelőírással, hogy az Országos Választási Bizottság az eljárása során köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról. A további kisebbség elismerésének lehetősége az új nemzetiségi törvényben is azonos módon szerepel, noha a 2013. évi CCXXXVIII. törvény a népi kezdeményezés intézményét magát megszüntette. A régi-új szabályozás alapján ahhoz, hogy az Országgyűlés bővítse a törvényben nevesített kisebbségek listáját, a kisebbségnek az elismeréskor már léteznie kell. Az Országgyűlés csupán a kisebbség valós létét nyilvánítja ki a törvényi feltételek teljesülése esetén, nem maga hozza létre az “új” kisebbséget. Az Alkotmánybíróság elé négy ilyen népi kezdeményezéssel kapcsolatos ügy került: a zsidóké és a magyarországi oroszoké 2006-ban [2/2006. (I. 30.) AB határozat; 27/2006. (VI. 21.) AB határozat], a bunyevácoké 2010-ben [148/2010. (VII. 14.) AB határozat], valamint a hunoké 2012-ben [3265/2012. (X. 4.) AB végzés].