Nyelvi jogok elismerésének fontossága
A legtöbb, nyelvi jogokat garantáló, hatályos nemzetközi dokumentum abból az előfeltevésből indul ki, hogy a nyelv (anyanyelv, saját nyelv, regionális/kisebbségi nyelv stb.) mint olyan, illetve a nyelvek összessége (nyelvi diverzitás, nyelvi sokféleség) önmagában fontos és ezért megőrzendő érték (értékszempontú megközelítés). Ennek oka az a lényegbevágó szerep, amit a nyelv az emberi létezésben, fejlődésben és méltóságban, az emberi gondolkodásban és megismerésben játszik. A nyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem a személyes és a társas identitás központi eleme, az individuumot a közösségéhez fűző kapocs. Egy másik megközelítés szerint a nyelvi különbözőség konfliktushoz vezet, amennyiben az egyes nyelvi közösségek eltérő jogosítványokkal rendelkeznek nyelvük használatára, illetve egyes nyelvhasználati színtereken keresztül a hatalomhoz való hozzáférésre. Innen nézve a nyelvi konfliktusok mögött hatalmi egyenlőtlenségek állnak, a jogbiztosítás pedig ezek enyhítését szolgálja (konfliktusalapú megközelítés). A harmadik fő érvelési irány a nyelvi jogok és az emberi jogok viszonyából indul ki. A nyelvi jogok a többi emberi joghoz való hozzáférés, végső soron a demokratikus részvétel eszközei, de önmagukban is emberi jogoknak tekinthetők: akár második generációs kulturális jogokként, akár első generációs szabadságjogokként (hasonlóan a véleménynyilvánítás vagy a vallás szabadságához) fogjuk fel őket (emberi jogi megközelítés).