Július Pereszlényi – Servis TV-Video v. Szlovákia
A magyar vonatkozású Pereszlényi-ügy (2021) igen tanulságos az EJEB kisebbségi nyelvi jogokkal kapcsolatos megszorító hozzáállása szempontjából. Az ügy jogi hátterét adó szlovák államtörvény értelmében a média nyelve a szlovák, a közmédia kisebbségi adásain kívül csak államnyelven lehet sugározni, a kisebbségi nyelvű adásokat feliratozni kell vagy szlovák nyelven meg kell ismételni. Pereszlényi Gyulára, a párkányi székhelyű Servis TV-Video nevű tévécsatorna tulajdonosára a szlovák médiatanács 165 euró pénzbírságot rótt ki a fordítási kötelezettség elmulasztása miatt. Pereszlényi úr a szlovák legfelsőbb bíróságon, majd az alkotmánybíróságon támadta meg a bírságot megállapító határozatot, de kérelmét mindkettő elutasította. Ezután a strasbourgi bírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy a szlovák szabályozás sérti a véleménynyilvánítási szabadságát (EJEE 10. cikk), valamint diszkriminatív, mert a szlovák műsorokat nem kell más nyelven feliratozni. Az EJEB a kérelem benyújtásától számított hat évig nem foglalt állást, majd formai okból elutasította a panaszt. Indoklásának lényege, hogy a szlovák alkotmánybíróságnak nem volt hatásköre az adott kérdésben (az alkotmányjogi panasz nem volt hatékony jogorvoslat), ezért a panaszosnak rögtön a legfelsőbb bíróság ítélete után az EJEB-hez kellett volna fordulni, így viszont kérelme elkésett. Szakértők szerint a formai ok miatti elutasításra általában egy éven belül sor kerül, és a Bíróság valójában csak ki akart bújni a szlovák nyelvtörvény megítélése alól. Ha ugyanis a taláros testület hű akart volna lenni önmagához, akkor meg kellett volna állapítania az EJEE sérelmét, hiszen állandó gyakorlata értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága védi a tetszés szerinti nyelvhasználatot a magánszférában (mint amilyen például a könyvforgalmazás – Association Ekin v. Franciaország; a sajtófogyasztás – Albayrak v. Törökország, Yurtsever és mások v. Törökország, avagy a választási kampánybeszéd – Sükran Aydin és mások v. Törökország).