PERSZONÁLIS AUTONÓMIA ÉS KULTURÁLIS AUTONÓMIA SZERBIÁBAN
A perszonális autonómia, másik megnevezésén a kulturális autonómia nem csupán Szerbiában, de az összes határon túli magyar közösség politikai életének egyik legfontosabb témája a rendszerváltásoktól napjainkig terjedő időszakban, ugyanakkor mindeddig csak Szerbiában sikerült elérni ennek az intézményesítését is és az ország jogrendszere általi szavatolását. A Szerbiában élő számos nemzeti kisebbség közül, a magyarok, mint a legnépesebb és legjobban szervezett nemzeti kisebbség élen jártak a koncepció kidolgozásában és megvalósításában. A Szerb Köztársaság alkotmánya szavatolja és védi a nemzeti kisebbségek jogait, amelyre a régió sok országában példaértékűként tekintenek. Az alkotmány emellett a kulturális autonómia tartalmát is definiálja, amely többek között magában foglalja a nemzeti jelképek és az anyanyelv használatára, valamint az anyanyelen történő oktatásra való jogot is. A szerb jogrendszerben a kisebbségek országos önkormányzati szervei, a nemzeti tanácsok a legfontosabb letéteményesei a kisebbségi jogoknak és a kisebbségi jogok védelmének, amelyek a nyelv- és íráshasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviselik az adott nemzeti közösséget, részt vesznek továbbá a döntéshozatali eljárásokban, egyes kérdésekben döntéshozatali jogkörökkel is rendelkeznek, továbbá intézményeket, egyesületeket, alapítványokat és gazdasági társaságokat alapíthatnak a nemzeti kisebbség nemzeti identitásának megőrzése szempontjából fontos területeken.
Szerb Köztársaság alkotmánya: Szerbia alkotmánya a 77. szakaszával garantálja a nemzeti kisebbségek abbéli jogát, hogy bizonyos feltételek között, ahogy a többi állampolgár is, részt vegyenek a közügyek intézésében, hogy közhivatalt vállaljanak, valamint az állami szerveknél, közszolgálatoknál, az autonóm tartomány szerveinél és a helyi önkormányzat egységeinél való foglalkoztatáskor szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét. A sokszínűség tiszteletben tartásáról, a nemzeti kisebbségek asszimilációjának és a diszkriminációjának tilalmát pedig a 81. szakasz rögzíti a következőképpen: „az oktatás, a művelődés és a tájékoztatás terén Szerbia ösztönzi a tolerancia szellemét és a kultúrák közötti párbeszédet és a területén élő valamennyi ember kölcsönös tiszteletben tartásának, megértésének és együttműködésének fejlesztése érdekében hatékony intézkedéseket foganatosít, tekintet nélkül az etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukra”. (Forrás: https://forumszemle.eu/2023/09/08/kisebbsegi-onkormanyzatisag-es-kulturalis-autonomia-szerbiaban-a-jo-otlettol-a-megterhelo-gyakorlatig/ )
kulturális autonómia tartalma: A kulturális autonómia fogalmát/tartalmát az Alkotmány 79. szakasza pontosítja a következőképpen: A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van: a nemzeti, etnikai, kulturális és vallási sajátosságaik kifejezésére, őrzésére, ápolására, fejlesztésére és nyilvános kifejezésére; jelképeik nyilvános helyeken való használatára; nyelvük és írásuk használatára; hogy azokban a környezetekben, ahol az összlakosság jelentős számarányát képezik az állami szervek, a közmegbízatással felruházott szervezetek, az autonóm tartomány és helyi önkormányzatok szervei anyanyelvükön folytassák az eljárásokat; az anyanyelvű oktatásra az állami és az autonóm tartományi intézményekben; oktatási magánintézmények alapítására; saját nyelvükön használni családi és utónevüket; azokban a környezetekben, ahol az összlakosság jelentős számarányát képezik a hagyományos helyi elnevezéseket, az utcaneveket, a településeket és topográfiai jeleket saját nyelvükön kiírni; saját nyelvükön teljes körű, kellő idejű és elfogulatlan tájékoztatásra, ideértve az értesítések és eszmék kifejezését, fogadását, közlését és cseréjét is; saját tömegtájékoztatási eszközeik megalapítására (…)”. (Forrás: https://forumszemle.eu/2023/09/08/kisebbsegi-onkormanyzatisag-es-kulturalis-autonomia-szerbiaban-a-jo-otlettol-a-megterhelo-gyakorlatig/ )