A nemzeti kisebbségi jogok szabályozása Csehországban
A nemzeti kisebbségek kérdésének alapvető jogi keretét Csehországban az Alapvető jogok és szabadságjogok Kartája és a „nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló törvény” képezi.
Az Alapvető jogok és szabadságjogok Kartája (a Törvénytár 162/1998. sz. és a 295/2021 sz. alkotmánytörvénnyel módosított 2/1993. sz. alkotmánytörvénye) alkotmány erejű törvény szintjén szabályozza a nemzetiségi és etnikai kisebbségek jogait is. A Karta 24. cikkelye szerint „a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez való tartozás senkit sem érhet hátrányosan”. A 25. cikkely szabályozza, hogy „a nemzetiségi vagy etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára biztosítani kell a teljes körű fejlődést”. A jogokat különösen három területen nevesíti: saját kultúrájuk a kisebbség többi tagjával történő együttes fejlesztése, az anyanyelvükön történő információterjesztés és -fogadás, valamint a nemzeti egyesületekben való társulás. A jogok tartalmával és gyakorlásával kapcsolatos részleteket törvényben kell meghatározni. Ezeken túlmenően „a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgároknak biztosítani kell a törvényekben meghatározott kertetek között: (a) a nyelvükön történő oktatáshoz való jogot, (b) a nyelvük használatának jogát a hivatalos kapcsolatokban, (c) a nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő ügyekben való részvétel jogát”.
A nemzetiségi kisebbségekhez tartozók jogairól szóló törvény (Törvénytár 273/2001. számú törvénye) szabályozza a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek jogait, valamint a minisztériumoknak, más közigazgatási hatóságoknak és a területi önkormányzatok szerveinek velük kapcsolatos hatáskörét.
A törvény meghatározza a nemzetiségi kisebbség fogalmát, akik „olyan állampolgárok közössége, akik a többi állampolgártól általában közös etnikai származásuk, nyelvük, kultúrájuk és hagyományaik révén különböznek, a lakosság számbeli kisebbségét alkotják, (objektív feltétel) és egyúttal kinyilvánítják azt az akaratukat, hogy nemzeti kisebbségnek tekintsék őket saját identitásuk, nyelvük és kultúrájuk megőrzésére és fejlesztésére irányuló közös erőfeszítés céljából, ugyanakkor a történelmileg kialakult közösségük érdekeinek kifejezésére és védelmére (szubjektív feltétel).”
Egyúttal a törvény garantálja, hogy a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek egyénileg, vagy közösen gyakorolják jogaikat, melyeket nem lehet korlátozni vagy ellehetetleníteni.
A törvény által szabályozott jogok között szerepel a nemzetiségi kisebbséghez tartozók identitásválasztásának a szabadsága, az egyesülési jog, a őket érintő közügyekben való részvétel joga, a vezeték- és keresztnév saját nyelven történő használatának a joga, az általuk lakott településeken a többnyelvű feliratok joga, a hivatalos érintkezésben és a bíróságok előtt a kisebbségi nyelvek használatának joga, a választási ügyekben az anyanyelv használatának joga, az anyanyelvi oktatáshoz és kulturális fejlődéshez való jog, az anyanyelvű tájékoztatáshoz való jog. Csehországban ahhoz, hogy egy nemzetiségi kisebbség hivatalosan elismert legyen, elegendő számú, cseh állampolgársággal rendelkező, az adott nemzetiséghez tartozó állampolgárnak hosszú ideig a Cseh Köztársaságban kell élnie. A hivatalosan elismert kisebbségeknek képviselői vannak a Kormány Kisebbségi Tanácsában, valamint jogosultak a kultúrájuk fejlesztését szolgáló finanszírozásra is. A hivatalosan elismert kisebbségek listája: belorusz, bolgár, horvát, magyar, német, lengyel, roma, ruszin, orosz, görög, szlovák, szerb, ukrán, vietnami. A 2021-es csehországi népszámlálás során nemzetiségi hovatartozás kérdésére válaszolók 83,8%-a cseh nemzetiségűnek, 5,0%-a morva nemzetiségűnek és 0,2%-a sziléziai nemzetiségűnek vallotta magát, az egyéb nemzetiségek közül a szlovák (1,3%), az ukrán (1,1%) és a vietnami (0,4%) volt a leggyakoribb. A nemzetiségi kérdés kitöltése önkéntes volt, a 2011-es népszámlálás 25,3%-ával szemben a személyek 31,6%-a hagyta üresen. A 10 524 167 fős összlakosságból, 6 033 014 fő vallotta magát csehnek, 359 621 morvának 12 451 sziléziainak, 96 041 szlováknak, 26 802 lengyelnek, 9 128 németnek, 4 458 romának, 25 296 orosznak, 78 068 ukránnak, 31 469 vietnaminak 3 321 058 fő nem válaszolt a kérdésre.