Ádám és mások v. Románia
Az Ádám és mások ügy (2020) az EJEB kisebbségi oktatással kapcsolatos joggyakorlatának legfrissebb magyar vonatkozású ítélete. Az ügy a nemzeti kisebbséghez tartozó, anyanyelvükön tanuló diákok érettségi vizsgán való megkülönböztetésének kérdését veti fel. A magyar nemzetiségű, Romániában magyar nyelven tanuló panaszosok megbuktak az érettségin. Kifogásolták, hogy román társaikhoz képest kevesebb idejük volt felkészülni a vizsgákra, vagy egyszerűen csak pihenni közöttük, mert ugyanabban az időszakban két másik vizsgát is le kellett tenniük magyar nyelvből és irodalomból. Ráadásul a román nyelv és irodalom vizsga nagyon nehéznek bizonyult számukra. A kérelmezők azt állították, hogy a tananyag tartalma és az érettségi vizsgák beosztása hátrányos helyzetbe hozta őket, mivel eltérő helyzetük ellenére a román tanulókkal azonos bánásmódban részesültek. Noha a kérelmek nem kérdőjelezték meg az államnyelv elsajátításának fontosságát, az EJEB hangsúlyozta, hogy az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezménye kifejezetten kimondja, hogy a kisebbségi nyelvek védelme nem mehet az állam hivatalos nyelve megtanulásának a rovására. Ezenkívül az iskolai tanterv és a vizsgarend összeállítása során a nemzeti hatóságok bizonyos mérlegelési jogkört élveznek. A Bíróság megállapította, hogy az a mód, amit a román hatóságok a hallgatók tudásának ellenőrzésére választottak, valamint a vizsga nehézségi foka nem rótt kellően jelentős többletterhet a kérelmezőkre. Valójában nehézségeik „közvetlen és elkerülhetetlen következményei voltak tudatos és önkéntes döntésüknek, miszerint egy másik nyelven kívánnak tanulni… [A] törvény jogot ismer el, de nem kötelezi a nemzeti kisebbséghez tartozó diákokat arra, hogy anyanyelvükön tanuljanak.” A Bíróság szerint tehát nem sérült az EJEE 12. jegyzőkönyve 1. cikkében foglalt diszkriminációtilalmi rendelkezés.