asszimiláció
Az asszimiláció olyan társadalmi folyamat, amelynek során egy kisebbségi csoport vagy egyén átveszi a többségi csoport értékeit és viselkedési mintáit. E folyamat eredményeként a többségi csoport magába olvasztja a kisebbségi csoportot. Ez a folyamat a két csoport aszimmetrikus viszonyán alapul. A nyugati társadalomtudományi szakirodalom nem törvényszerű folyamatként értelmezi az asszimilációt, hanem külön szól az akkomodációról (alkalmazkodásról), akkulturációról (kulturális asszimilációról), identifikációról (lelki asszimilációról), integrációról (strukturális asszimilációról), amalgamációról (biológiai asszimilációról), valamint a nemzedékek közötti etnokulturális reprodukció képességének csökkenéséről, amikor a felnövő fiatal a szülőktől eltérő csoportba sorolja magát. Az etnikai viszonyok vizsgálata során beszélhetünk asszimilációs politikáról, ami a különbözőségek eltüntetésére irányul, a domináns etnikum identitásjegyeinek vagy egy mesterségesen megkonstruált identitásnak az általánossá tétele révén működik. Az asszimiláció a modern nemzetállamok kialakulásának fontos kísérőjelensége, különösen az etnikailag heterogén területeken. E folyamat Nyugat-Európában a francia forradalomig lényegében befejeződött. A politikai stratégia fontos eleme volt Közép- és Kelet-Európában, ahol a homogén nemzet építését a politikai modernizáció elsőrendű feltételének tartották. Az asszimilációaz identitás megváltoztatását jelentette, beleértve a nyelvet, a személynevet, a vallást és a közösségi identitás egyéb szimbólumait. Az asszimiláció legfőbb oka általában a városiasodás, a nemzetiségi oktatási rendszer hiánya és a vegyes házasságban született gyermek többségi nemzetbe történő önbesorolása. Magyarországon 1848–1914 között a magyar kultúrát közel kétmillión vették át (e népesség egyharmada izraelita vallású volt, egynegyede német, egyötöde szlovák). 1920-tól napjainkig a határon túli magyarok száma 3,3 millióról 2,1 millióra csökkent a természetes fogyás, a migráció, a holokauszt és az asszimiláció következményeképpen. A magyarországi nemzetiségek aránya 1930–2011 között a lakosságon belül 7,9%-ról 6,5%-ra csökkent. Többségük magyar anyanyelvűvé vált.