Az 1994-es komáromi nagygyűlés
Az 1993 óta önálló Szlovákia területén élő magyaroknak eddigi legnagyobb közösségi és politikai teljesítménye „A szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlése” volt, mely 1994. január 8-án valósult meg Komáromban.
A Nagygyűlés házigazdájának szerepét a Csallóközi Városok és Községek Társulása töltötte be, amelynek elnöke Komárom polgármestere, Pásztor István volt. Az esemény politikai hátterét és az országos mozgósítást az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom biztosította. A Nagygyűlés meghatározó szellemi vezetője és koncepciójának kidolgozója Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke volt.
A komáromi nagygyűlés jegyzőkönyve tartalmazza a több mint háromezer közlegitimitással rendelkező szlovákiai magyar polgármester, önkormányzati és parlamenti képviselő állásfoglalását, amely négy fontos területen fogalmazta meg a szlovákiai magyarság elképzelését a jövőjéről. Ez a négy rész – a politikai, az önkormányzati, a közigazgatási és az alkotmányjogi – egységet alkot, amelyben „a minimális célokat a Dél-Szlovákiában jelen lévő politikai erők össztársadalmi konszenzus alapján tűzték ki.” Az állásfoglalás a közösségi önrendelkezés és önkormányzatiság akaratának kinyilvánítása volt.
A Nagygyűlésen elfogadott állásfoglalás leszögezte, hogy „a jelenlegi Szlovákia állami területén a magyar nemzetnek több mint ezer éve őshonosként élő része nemzeti közösségként határozza meg magát, alapvető joga a kulturális önmeghatározás és a létező állam keretei közötti önrendelkezés.”
A nyelvi jogok vonatkozásában kimondta, hogy „a magyaroknak, az általuk legalább 10%-os arányban lakott minden területén érvényesüljön a nyelvhasználati joga és a közterületeken a kétnyelvűség, a magyarok által többségben lakott területen a magyar nyelv együtt a szlovákkal legyen hivatalos nyelv” – az ekkor érvényes nyelvtörvény a szlovák nyelvet hivatalos nyelvként és nem államnyelvként határozta meg.
Az állásfoglalás politikai üzenete a legsúlyosabb: „a magyarok a Szlovák Köztársaságban a szlovákokkal egyenrangú közösségként óhajtanak élni és a magyarok által jelentős számban lakott régiók kapjanak különleges jogállást.”
A Nagygyűlés résztvevői egyértelműen támogatták Szlovákia közigazgatási-területi átszervezését, elutasították azt a megoldást, hogy a magyarok által lakott régiót öt közigazgatási nagyterület között osszák fel. Egyúttal követelték a helyi önkormányzatok megerősítését, jogkörének bővítését és a regionális önkormányzati rendszer létrehozását. Állást foglaltak a magyarok által lakott terület regionális önkormányzatának kialakítása mellett, amelynek létrehozására két módozatot fogadtak el: „összefüggő közigazgatási és önkormányzati területként tekinteni a magyarlakta területre, vagy ugyanezen a területen kialakítani három, ugyancsak sajátos jogállású közigazgatási területi egységet. Ezen/ezeken belül pedig kialakítani 22 közigazgatási kisrégiót a települési önkormányzatok természetes társulása alapján.” A Nagygyűlés állásfoglalásának negyedik része az önkormányzatok jogaival foglalkozott, melynek lényege arra vonatkozott, hogy Szlovákia új önkormányzati rendszerének kialakítása érdekében csatlakozni kell a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához.