diaszpóra
A diaszpóra kifejezés földrajzilag széttagolt migrációs eredetű közösségek megnevezésére szolgál, melyek az őket körülvevő társadalomba integrálódtak, de nem teljesen asszimilálódtak, és kapcsolatban állnak más területeken élő, de azonos származásúnak vélt rokon közösségekkel, valódi vagy elképzelt óhazájukkal vagy anyaországukkal. A magyar diaszpóra a történeti Magyarországon kívül élő („nyugati”) magyarságot jelenti, amelyhez főleg a Magyarországról és a szomszédos országokból elvándorolt magyarok tartoznak. Ezeket a migránsokat –a magyar kultúrához való viszonyukat tekintve– négy csoportba oszthatjuk: 1. a családi körben magyarul beszélők, 2. a magyar nyelvet ismerők, 3. a magyar származásúak és 4. a magyar közösségi életben résztvevő személyek. Történeti szempontból első vagy többgenerációs nyugati magyarokról beszélhetünk a nagy kivándorlási hullámok nyomán (a XX. század eleje; az 1944, illetve 1947 után elvándoroltak, az 1956-ban emigráltak, a nyolcvanas évek erdélyi menekültjei). A magyarországi származást alapul véve 2,2–2,5 millió személyről van szó, de pl. az észak-amerikai 1,7 millió magyarnak kb. 10%-a beszél otthon magyarul. A kilencvenes évek végétől Nyugat-Európában munkát vállalókat „új diaszpórának” nevezzük (ez kb. 400–600 ezer fő).(L. még: szórvány.)