Diaszpóraközösségek tipológiája
A diaszpóraközösségek altípusainak azonosításához az egyik fő szempont a kivándorlás jellege és ideje. Ennek megfelelően megkülönböztetünk „régi” és „új” diaszpórákat, amelyeket különböző időpontokban bekövetkezett kivándorlási hullámok hoztak létre (például a második világháború előtti, illetve utáni emigráció). Különbséget tehetünk továbbá az önkéntes, főképp gazdasági célú emigráció és a kényszerű, gyakran politikai okokból történő kivándorlási hullámok által létrejött diaszpórák között. A migrációs eredet mellett több kutató nagy figyelmet fordít arra, hogy a vizsgált közösségek milyen viszonyban vannak az őket körülvevő társadalommal. E téma tudományos megalapozásában határkőnek tekinthető John A. Armstrong, aki két nagyobb típusra osztotta a diaszpórákat. Egyrészt, proletár diaszpórának hívta azokat a migrációs eredetű közösségeket, melyek újhazájukban marginális, perifériára szorult, hátrányos helyzetben élnek. Másrészt, mobilizációs diaszpórának nevezte azokat a szétszórtan élő közösségeket, amelyek kiemelt társadalmi státust vívtak ki maguknak, képesek befolyásolni, mozgósítani az őket befogadó államok működését, gazdaságát vagy akár nemzetközi kapcsolatait is. A diaszpórakutatás tudományos fejlődésével párhuzamosan több hasonló tipológia született. Ide sorolható, többek között Robin Cohen ötelemes tipológiája (áldozat, munkás, birodalmi, kereskedői és deterritorializált diaszpóra típusok), Milton J. Esman háromrészes tipológiája (gyarmatosító, munkás és vállalkozói diaszpóra típusok), valamint Michael Bruneau négyelemes tipológiája (vallási, politikai, kulturális és vállalkozói diaszpóra típusok).