Diaszpórapolitikák tipológiája
A diaszpórapolitikákat a különböző anyaországok diaszpóra felé irányuló támogatáspolitikái között fellelhető hasonlóságok és különbségek alapján szokták tipologizálni. Peggy Levitt és Rafael de la Dehesa szerzőpáros a latin-amerikai államok – főképp Brazília, Mexikó, Haiti és a Dominikai Köztársaság – diaszpóra felé irányuló támogatáspolitikájának összehasonlítása révén dolgozták ki tipológiájukat. Kutatásuk eredményeként a diaszpórapolitikai gyakorlatok öt ideáltípusát állapították meg. (1) Adminisztratív reformok, melyek a diaszpórával foglalkozó állami intézményrendszer kiépítését célozzák. (2) Befektetésösztönző politikák, melyek elsősorban a hazautalásokat teszik könnyebbé. (3) Politikai jogok kiterjesztése, melynek legelterjedtebb formái az egyszerűsített honosítás bevezetése, valamint a szavazati jog kiterjesztése. (4) Állami szolgáltatások, illetve védelem, melyek lényegében a diaszpóra fennmaradását segítő oktatásfejlesztési programokban, hétvégi iskolák támogatásában, illetve a kisebbségi jogvédelem területén valósulnak meg. (5) Szimbolikus politikák, melyek a diaszpórában élők nemzeti identitását, valamint anyaország-orientációját hivatottak erősíteni. Hasonló indíttatásból végzett kutatásokat Alan Gamlen, aki majd hetven ország diaszpórapolitikai gyakorlatainak összehasonlításával egy háromelemes tipológiát dolgozott ki. (1) Kapacitásépítő politikák, amelyek célja egy államközpontú transznacionális nemzeti közösség megteremtése, valamint az ehhez kapcsolódó állami intézményrendszer kialakítása. (2) Jogkiterjesztő politikák, amelyek az állam legitim szuverenitásához illeszkedően jogokat biztosítanak a diaszpórában élők számára. (3) Kötelezettségbehajtó politikák, amelyek azon a feltevésen alapulnak, hogy a kivándorlók hűséggel tartoznak az őket képviselő legitim szuverén anyaországnak.