egyéni jogok
A nemzetiséghez tartozás olyan alapvető jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet és amely minden esetben a jogegyenlőség elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával együtt értelmezendő. A nemzetiséghez tartozás az egyén személyes döntése, ennek kinyilvánítása – vagy a kinyilvánítás mellőzése – az emberi méltóságból eredő szabad nemzetiségi identitásválasztás és identitásvállalás jogában ölt testet. A nemzetiségi identitást érintő egyéni jogok erős alkotmányos védelmet élveznek, ugyanakkor a belőlük származó további jogosultságok esetében lehet feltételeket, korlátokat szabni. A magyar jogfelfogás – és a magyar alkotmánybírósági gyakorlat (45/2005. (XII.14.) AB határozat) – szerint a nemzetiségi politikai részvételi jogok gyakorlásához indokolhatóan megkövetelhető feltétel a nemzetiségi közösséghez tartozásra utaló nyilatkozattétel. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (Njt.) értelmében a Magyarországon elismert 13 nemzetiségi közösség tagjait egyebek mellett az alábbi egyéni – tehát saját maguk által személyesen érvényesíthető, kikényszeríthető – jogok illetik meg:
– nemzetiségi önazonosság szabad megvallása akár névtelenül is, továbbá az önazonosság megőrzése vagy elhagyása;
– nemzetiségi anyanyelv szabad használata szóban és írásban;
– az adott nemzetiség történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismerése, ápolása, gyarapítása és továbbadása;
– anyanyelvi és anyanyelvű oktatásban való részvétel, oktatási esélyegyenlőség;
– a családra vonatkozó nemzetiségi hagyományok tiszteletben tartása, családi kapcsolatok ápolása és az ezekhez kapcsolódó vallási közösség által végzett szertartások anyanyelven történő lebonyolítása;
– saját és gyermekeik nevének, utónevének megválasztása, anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyveztetése, hivatalos okmányokban való feltüntetése.
(L. még: identitásvállalás szabadsága, identitáshoz való jog.)