Egynyelvűség
Az állam működésének elengedhetetlen feltétele azon nyelv(ek) meghatározása, amelye(ke)n az állam- és közigazgatás működik, a közoktatás zajlik és a lakossággal az információ közlése történik. Az Egynyelvűség nemzetállamokra jellemző gyakorlat, amely az államterület egésze vagy túlnyomó többsége tekintetében egy hivatalos nyelv használatát engedélyezi. Kiegészítése lehet a kisebbségi nyelvek használatának lehetővé tétele az állampolgár-hivatal viszonyában bizonyos törvényi feltételek teljesülése esetén. Amennyiben az állam jelentős számú és esetleg koncentráltan élő más nyelvű kisebbségekkel bír, az Egynyelvűség asszimilációs eszköz lehet, ami súlyos társadalmi feszültségeket okozhat. Az Egynyelvűség ellentéte a hivatalos két- vagy többnyelvűség, amely a nyelvek egyenjogú párhuzamos használatára épül (Brüsszel régió, Belgium szövetségi szint). Kivételes példája az Egynyelvűség-nek a hivatalosan finn-svéd kétnyelvű Finnországon belül autonóm státuszt élvező, svéd egynyelvű Åland autonóm régió.