Kisebbségpolitikai
On-line Lexikon

Az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez kapcsolódó tekintélyes kisebbségi vonatkozású esetjog ( Emberi Jogok Európai Egyezménye és a bírói gyakorlat) viszonylag kis része kapcsolódik a nyelvhasználathoz. A nyelvhasználatot három rendelkezés védi az Egyezményben, a kisebbségi nyelvhasználatot mint olyat pedig egy sem. A három kifejezett nyelvi részjogosítvány a büntetőeljáráshoz kapcsolódik: minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van ahhoz, hogy egy általa értett nyelven haladéktalanul tájékoztassák letartóztatása indokairól, valamint az ellene felhozott vád természetéről és indokairól. Az Egyezmény garantálja az ingyenes tolmácshoz való jogot is, ha a gyanúsított nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet. A fentieken túl az EJEE más rendelkezéseiből is levezethetők nyelvi jogok, amelyekre általában a diszkrimináció tilalmával összefüggésben szoktak hivatkozni (pl. Ádám és mások v. Románia), de a Bíróság a véleménynyilvánítás szabadsága (pl. Július Pereszlényi – Servis TV-Video v. Szlovákia), az oktatáshoz való jog (pl. belga nyelvi ügy) és a szabad választásokhoz való jog (pl. Fryske Nasionale Partij and Others v. the Netherlands) kontextusában is tárgyalt kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos ügyeket. Noha “a nyelvszabadság mint olyan nem tartozik az Egyezmény által szabályozott jogok és szabadságok közé”, maga a Bíróság is elismerte, hogy “nincs vízválasztó, amely elhatárolná a nyelvpolitikát az Egyezmény által lefedett területtől, és az ilyen politika részeként meghozott intézkedés az Egyezmény egy vagy több rendelkezésének hatálya alá tartozhat” (Mentzen v. Latvia). Ennek ellenére a kisebbségek nyelvi jogainak védelme tekintetében a Bíróság megközelítése megszorító: csak annyiban vizsgálja a nyelvhasználat bizonyos aspektusait, amennyiben azok feltétlenül szükségesek egy (explicit) egyezményes jog biztosításához, illetve hangsúlyozza, hogy az államok különösen széles mozgástérrel rendelkeznek nyelvpolitikájuk alakítása során.