Európa nemzeti kisebbségei
A nemzeti, etnikai kisebbségek pontos számának meghatározása Európa egyes államaiban nehézségekbe ütközik, mivel több állam politikai, történelmi vagy egyéb okokból nem gyűjti saját lakossága etnikai vonatkozású adatait. Az őshonos nemzeti, etnikai, nyelvi kisebbségek, nemzetiségek, népcsoportok fogalmi meghatározása, a népszámlálások módszertana közötti különbségek is nehezítik a tisztánlátást (kisebbség fogalma). Az egyes kisebbségi közösségeknek a saját létszámukra vonatkozó becslése és az állami statisztikák között nagyságrendbeli eltérések is lehetnek. Egyes országok nem ismerik el a területükön élő kisebbségek létezését sem.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) őshonos nemzeti kisebbségnek, nyelvcsoportnak tekinti azt a közösséget, amely Európa átalakulásának, a határok újra megrajzolásának következtében vált kisebbséggé saját szülőföldjén. Őshonos nemzeti, nyelvi kisebbség az a közösség is, amelynek nincs saját állama, anyaországa. A szervezet véleménye szerint több mint 100 millió európai tartozik 400-nál több kisebbségi közösség egyikéhez. Az Európai Unió 40 millió állampolgára tagja valamely őshonos nemzeti kisebbségnek vagy nyelvcsoportnak. Az Európai Unióban 60 nyelven beszélnek, ebből 24 az EU hivatalos nyelve. Christoph Pan összesítése szerint a Törökországgal és Oroszország európai részével együtt számba vett 768 milliós európai összlakosságból 102 millióan tartoznak valamely kisebbségi csoporthoz (National Minorities in Europe Handbook, 2011).
A legtöbb etnikai vagy nemzeti közösség Oroszországban (45), Ukrajnában (23) és Romániában (19) él. A legtöbb országban a roma (28), a német (22) és a magyar (8) népcsoport található. A legszámosabb kisebbségi közösség az ukrajnai orosz (11 millió), anyaországuk határain kívül a legnagyobb arányban az albánok élnek. Közép-Európában a romániai magyarság és a romániai cigány népesség a legnagyobb nemzeti, illetve etnikai kisebbség. (L. még: Magyarországgal szomszédos országok magyarsága 1910–2011.)