Kisebbségpolitikai
On-line Lexikon

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése az 1949-ben alakult, ma 47 tagot számláló, strasbourgi székhelyű multilaterális szervezet tanácskozó testülete, mely alakulásától kiemelt figyelmet szentelt a nemzeti kisebbségek kérdésének. Az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezményben (EJEE, 1950) a nemzeti kisebbség fogalma a megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban jelenik meg először. A nemzeti kisebbségek jogairól szóló 285(1961) számú ajánlás a nemzeti kisebbség fogalmának meghatározására tett javaslatot, az EJEE kiegészítő jegyzőkönyve formájában. Az egyéni és a kollektív jogok kapcsán zajló vita az EJEE egyéni jogokra kiterjedő védelmét erősítette meg, kiegészítő jegyzőkönyv elfogadására nem került sor. Az ET PKGY 814(1977) számú ajánlása (A modern nyelvekről Európában) indította el a nyelvi és kulturális jogok védelmét, a kulturális sokféleség megőrzését célként kitűző munkát. Ez követően a 928(1981) számú, az európai kisebbségi nyelvekkel és nyelvjárásokkal kapcsolatos oktatási és kulturális problémák tárgyában született ajánlás adott impulzust a nyelvek szerződésben való védelmének. Ez a folyamat 1992. november 5-én csúcsosodott ki, amikor aláírásra megnyitották a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját (ETS 148). Az 1989–90-es demokratikus változások Kelet-Közép-Európában új dinamikát adtak a nemzeti kisebbségek védelmére irányuló jogi szabályozásnak. Az ET PKGY 1134(1990) ajánlása szerint „a kisebbségek és a hozzájuk tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása lényeges tényező a béke, az igazságosság, a stabilitás és a demokrácia megőrzésében”. Az ajánlás ismét javasolja a kisebbségekkel kapcsolatos EJEE külön jegyzőkönyv elfogadását. E téren a legnagyobb hatású az 1201. (1993) számú ajánlásának mellékleteként szereplő, a kisebbségekre vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyv javaslata volt, melyet ugyan a szervezet állam- és kormányfőinek 1993. október 8–9-i bécsi csúcstalálkozója nem támogatott, de az ajánlás kétoldalú egyezmények (pl. magyar–szlovák, magyar–román államközi szerződés) hivatkozási alapja, valamint az új tagfelvételi kérelmek elbírálásánál is figyelembe veszik. A bécsi csúcstalálkozó politikai és jogi kötelezettséget vállalt az európai nemzeti kisebbségek védelmére. Ennek eredményeként elkészült az 1995. február 1-én aláírásra megnyitott Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről (ETS 157). ET PKGY-ajánlásokat, jelentéseket (a nemzet fogalmáról, a nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól, a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelméről és támogatásáról) magyar jelentéstevők (Frunda György, Kalmár Ferenc, Hoffman Rózsa) munkájának eredményeként is elfogadtak.
Az ET PKGY jelentéseinek, ajánlásainak 1989 utáni listája: az 1134(1990) számú ajánlás a kisebbségek jogairól (Brincat-jelentés); az 1201(1993) számú ajánlás az Emberi Jogok Európai Egyezményének Kiegészítő Jegyzőkönyvére a nemzeti kisebbségek jogairól (Worms-jelentés); az 52(1997) számú határozat (Föderalizmus, regionalizmus, helyi autonómia és kisebbségek);a 43(1998) számú ajánlás (A területi autonómia és a nemzeti kisebbségek);az 1334(2003) számú ajánlás (Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában – Gross-jelentés); az 1735(2006) számú ajánlás(A nemzet fogalma – Frunda-jelentés); az 1811(2007) számú ajánlás(Régiósítás Európában – De Puig-jelentés); a 361(2013) számú határozat(Különleges státuszú régiók és területek Európában); az 1985(2014) számú határozat (A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában – Kalmár-jelentés); a 2118(2018) számú ajánlás (A regionális vagy kisebbségi nyelvek védelméről és támogatásáról Európában – Hoffman-jelentés).