Európai Unió Alapjogi Chartája
Az 1990-es évek elején az uniós alapjogok közösségi, ill. uniós szintű védelme előtérbe került. A luxembourgi Európai Bíróság korábbi évtizedekben folytatott alapjogi ítélkezési gyakorlata mellett szükségessé vált az alapjogok kodifikálása vagy az Európai Uniónak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozása. Ez utóbbi lépésre az 1990-es évek elején nem került sor, 2013 óta azonban ismét napirendre került, az elkészült csatlakozási szerződés körül azonban jogi és politikai viták zajlanak.
Az uniós jog működési körében irányadó és alkalmazandó alapjogok katalógusba foglalása azonban megtörtént. Első lépésben az Unió tagállamai egy ún. konvent keretében 2000-ben megszövegezték az Alapjogi Chartát, amelyet 2000 decemberében az Unió három főszerve, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság ünnepélyes nyilatkozat formájában – jogi kötelező erő nélküli dokumentumként – elfogadott. A 2007-es Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével egyidejűleg – 2009. december 1. napján – hatályba lépett az Európai Unió Alapjogi Chartája is mint teljes értékű, jogi kötőerővel rendelkező nemzetközi szerződés, amely az uniós jog alkalmazási körében mindenkit, az Unió intézményeit és a tagállamokat is kötelezi a benne foglalt jogok betartására.
A Charta nagymértékben támaszkodik az Európai Bíróság korábbi alapjogi ítélkezési gyakorlatára, a tagállamok alkotmányos hagyományaiból leszűrhető jogelvekre, valamint a tagállamok és az Unió által kötött nemzetközi egyezményekre, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, valamint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára. Hangsúlyozottan említi a faji, etnikai, illetve nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló megkülönböztetés tilalmát, a 22. cikk pedig deklarálja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleség tiszteletben tartásának ígéretét az Unió részéről.