Európai Unió – koppenhágai kritériumok
1993-ban az Európai Tanács koppenhágai ülésén fogalmazott meg először általános érvényű politikai feltételeket az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó államok számára. Az ún. koppenhágai kritériumok között nemcsak gazdasági (működő piacgazdaság) és jogi feltételek (a „közösségi vívmányok” átvétele) szerepeltek, hanem a demokratikus intézményrendszer működőképessége, az emberi jogok és a kisebbségek védelmének politikai feltétele is megjelent. A politikai feltételek először – még a kisebbségvédelem követelménye nélkül – 1997-ben kerültek be Európai Unióról szóló szerződésbe (EUSZ), melyet 2009-ben a Lisszaboni Szerződés úgy módosított, hogy a kisebbségek védelme is szerepelt az Unió értékei között (2. cikk), amelyet a csatlakozó államoknak tiszteletben kell tartani (49. cikk). Mindennek ellenére ez nem jelent konkrét jogi kötelezettséget a tagállamok számára, az uniós jogban kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezések nincsenek. A koppenhágai kritériumoknak, így a kisebbségek védelmének teljesítését is a csatlakozási tárgyalások során az Európai Bizottság értékeli és fogalmaz meg jogalkotási és politikai javaslatokat a tagjelölt államoknak. A kisebbségvédelmi feltételnek tehát a csatlakozás során van gyakorlati jelentősége. A tagság elnyerése azt feltételezi, hogy a csatlakozó állam azt is teljesítette, és a EUSZ 2. cikkben foglalt értékeket tiszteletben tartja. E téma kapcsán felmerült a kettős mérce vádja, mivel az uniós tagállamok olyan követelményeket támasztottak a tagjelöltekkel szemben, amelyeket maguktól nem vártak el.