Gyermek jogairól szóló Egyezmény és Bizottsága
A Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló Egyezmény az →Egyesült Nemzetek Szervezete keretében 1989-ben elfogadott nemzetközi szerződés, amely a 18 éven aluli személyek jogainak védelmét és harmonikus fejlődésének biztosítását tűzi ki céljául. A Gyermekjogi Egyezmény alkalmazását egy 18 független szakértőből álló Bizottság felügyeli, amely véleményezi az államok rendszeres időközönként beküldött jelentéseit, egyéni panaszokat bírál el, az Egyezmény egyes rendelkezéseinek értelmezését segítő általános magyarázatokat fogad el, valamint a gyermeki jogok súlyos vagy szisztematikus megsértése esetén vizsgálati eljárást folytat le. A Bizottság ellenőrzi továbbá az Egyezmény fakultatív jegyzőkönyveinek végrehajtását a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvétele, valamint a gyermekkereskedelem, gyermekprostitúció és gyermekpornográfia területén. A Gyermekjogi Egyezmény 30. cikke gyakorlatilag szó szerint megismétli a →Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikkét, azzal a különbséggel, hogy utal az őslakos származásra is: „Azokban az államokban, amelyekben etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek, illetőleg őslakos származású személyek léteznek, az ilyen kisebbséghez tartozó vagy őslakos gyermek nem fosztható meg attól a jogától, hogy csoportja más tagjaival együttesen saját kultúráját élvezze, saját vallását vallja és gyakorolja, illetőleg saját nyelvét használja.” Ezen kívül az Egyezmény 17. cikke is kifejezett kisebbségvédelmi relevanciával bír, amennyiben arra hívja fel a részes államokat, hogy a tömegtájékoztatási eszközök fordítsanak fokozott figyelmet a kisebbségi csoporthoz tartozó, illetve őslakos gyermekek nyelvi szükségleteire.