Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH)
Önállóan gazdálkodó jogkörrel rendelkező központi hivatalként 1992-ben jött létre (90/1992. (V. 29.) Korm. rendelettel), és 2006. december 31-én szűnt meg (a 364/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet alapján). A hivatal feladatai között szerepelt a világban élő magyarok szervezeteivel, az egyes országok kisebbségi kérdésekben illetékes kormányzati szerveivel való kapcsolattartás, az érdekelt hazai minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel és másokkal történő együttműködés, a határon túli magyarokkal és a nemzetközi diaszpórával kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinációja, valamint elemzések és prognózisok készítése.
Előzményeként 1990-ben a Miniszterelnöki Hivatal keretében – Horváth Balázs tárca nélküli miniszter felügyelete alatt Entz Géza címzetes államtitkár vezetésével – alakult meg a Határon Túli Magyarok Titkársága. A Határon Túli Magyarok Titkárságából jött létre a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH). A Titkárság elődintézménye az 1989-ben Tabajdi Csaba vezetésével létrehozott Etnikai és Kisebbségi Kollégium, majd annak Titkársága volt. 1994 elejére kialakult a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó és 2006 végéig változatlanul fennálló közigazgatási rendszer, amely háromféle szereplő, a témáért felelős hivatal, az ágazati minisztériumok részegységei, valamint több közalapítvány együttműködésén alapult. A HTMH hivatali szerkezete területi főosztályokra épült, amelyet 1996 után gazdasági és sajtóosztály egészített ki.
A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium határon túli ügyekkel foglalkozó (fő)osztályai mellett létrejött az Illyés Alapítvány, a Kézfogás Alapítvány, a Teleki László Alapítvány, a Pro Professione Alapítvány, a Segítő Jobb Alapítvány és a Mocsáry Lajos Alapítvány. A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) elnöke Entz Géza, Lábody László, Törzsök Erika (megbízott elnök), Szabó Tibor, Bálint-Pataki József és Komlós Attila volt.
A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) munkáját alapvetően az alapszerződések nyomán felálló – magyar–ukrán, magyar–horvát, magyar–szlovén, magyar–szlovák, magyar–román kisebbségi vegyesbizottságok megszervezése és működtetése határozta meg. A kilencvenes évek közepére világossá vált, hogy a magyar kisebbségek autonómiatörekvéseit az adott országoknak a többségi nemzethez tartozó politikai elitjei elutasítják, és az elvárt nemzetközi támogatás is elmarad. Eközben három országban is lehetőség nyílt a magyar pártok kormányzati részvételére. A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) közreműködésével új alapintézmény jött létre Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT, 1999) néven, és megszületett a határon túli magyarokról szóló kedvezménytörvény (2001). 2006 végén a hivatalt megszüntették, a támogatási feladatok jelentős részét a Szülőföld Alap kapta meg. A hivatal igazgatási feladatkörét a Miniszterelnökség vette át.