identitásvállalás szabadsága, identitáshoz való jog
A modern kor univerzális jogfelfogása szerint a szabad identitásvállalás joga a természetes személyt születésénél fogva megillető emberi jog, akár van alkotmányos védelem hozzá, akár nincs. Ez a jog nemcsak az identitás vagy egyes identitáselemek nyilvános vállalásának jogát foglalja magában, hanem azt a jogot is, hogy az egyén az identitását vagy az egyes identitáselemeket ne legyen köteles nyíltan vállalni ahhoz, hogy a társadalom egyenértékű tagja lehessen.
A nemzetiségekre vetítve az identitásvállalás (identitásválasztás) szabadságának jogát, megállapítható, hogy a magyar állam területén nem kizárólag az Alkotmányból, illetve az Alaptörvényből nyert felhatalmazás alapján megalkotott nemzetiségi törvény szerinti tizenhárom nemzetiségi közösség él, hanem számos további, nemzetiségi alapon szerveződő közösség is jelen van. Ezek eltérő nagyságú, eltérő szervezettségi szintű közösségek, amelyek hasznos és értékteremtő részei a társadalomnak.
Történelmi előzmények, kulturális hagyományok, társadalmi szerepvállalás, geopolitikai adottságok és számos egyéb szempont alapján a magyar jogalkotó az 1990-es évek elején úgy döntött, hogy a különféle nemzetiségi identitású közösségek közül tizenhárom megnevezett közösség számára speciális jogosítványokat és költségvetési forrásokat biztosít identitásuk megélésére, fejlesztésére az államalkotó tényezővé emelés és a kétharmados nemzetiségi törvény keretei között.
A magyarországi nemzetiségi önkormányzatok létrejöttéhez a tízévente megtartott népszámlálások adatai képezik az alapot, ezért az identitásukat vállaló nemzetiségi kötődésű személyek száma döntő jelentőségű a nemzetiségi kulturális autonómia fenntarthatósága szempontjából.