Kantonizálás
A kantonok fogalma a Svájchoz kötődik. A kantonok eredetileg önálló politikai-adminisztratív egységek voltak, amelyek viszont már középkorban szövetségre léptek egymással. Az együttműködésük csak később vált szorosabbá és a mai államszerkezet csak 1848-ban épült ki. Az ország neve jelenleg is a Svájci Konföderáció, de a gyakorlati működés szempontjából most már föderációról van szó. A kisebb méretek ellenére Svájc lazább föderáció, mint Ausztria vagy Németország. A közös ügyek főleg a hadügyre, a külpolitikára és a pénzügyi politikára vonatkoznak, egyéb kérdésekben a kantonok most is nagyfokú önállósággal rendelkeznek és gyakorolják az általános hatáskört. Az autonómiájuk vonatkozik például az állampolgársági kérdésekre, a kantonális rendőrségek szabályozására, de akár az igazságügyi rendszer egyes kérdéseire is. A 26 kanton többsége németajkú (19), kisebbik részükben francia nyelv a domináns (4), valamint egy olasz kanton is van. A francia, német, olasz nyelv mellett rétoromán is hivatalosnak számít. A lakosság vallási szempontból is heterogén (római katolikusok és protestánsok). Az erős önkormányzatiságra és nyelvi toleranciára épülő modell már a 19. században segítette kiküszöbölni a nemzetiségi és felekezeti ellentéteket. Svájc ezért már az előző századfordulón vonzó példává vált az azon kutatók és politikusok számára. Magyarországon főleg a polgári radikális Jászi Oszkár képviselte ezt a koncepciót, a szlovákok körében Emil Stodola propagálta a kantonok gondolatát. A kantonizálás lényege az olyan kooperáló önkormányzati területi egységek kialakulása, amelyekben egy-egy nemzetiség van ugyan egyértelmű többségben, de ahol tiszteletben tartják a más kisebbségek jogait is. A kantonális önkormányzat főleg a lakosság mindennapjaiban fontos területekre koncentrál, az állami egységet veszélyeztető szférákat viszont nem bolygatja. A szakmai népszerűsége ellenére a kantoni modellt a 20. században csak kevés helyen sikerült megvalósítani. Legjobb példa emiatt a daytoni békekötés (1995) után átalakított Bosznia-Hercegovina, amely két területi entitásból áll. Amíg a Szerb Köztársaság egységes állam, addig a muzulmán-horvát többségű Bosznia-Hercegovina Föderáció tíz kantonból áll. Azok döntő többségében muzulmán bosnyákok vagy horvátok a meghatározóak. A kantonok rendelkeznek saját statútummal, képviselőtestületekkel, kormányzatokkal és egyéb igazgatási szervekkel. A beavatkozó nemzetközi közösség által kitalált megoldás költséges és nehézkes, de immár harmadik évtizede békét garantál.