Kisebbségi és területi autonómia Szerbiában
Szerbia nyugat-balkáni volt jugoszláv utódállam a 19-20. század folyamán kulcsszerepet játszott a délszláv egységtörekvések megvalósításában, de a szerb dominanciára törekvés miatt Jugoszlávia 1941-ben és 1991-ben is széthullott. Alkotmányos rendje szerint ma két autonóm tartománya van, a Vajdaság, illetve Koszovó és Metóhia Autonóm Tartományok, ez utóbbi azonban 1999 óta nem áll a szerb állam ellenőrzése alatt, illetve 2008-ban Koszovóként kikiáltotta a függetlenségét, amit a nemzetközi közösség jelentős része elismert. A szerb alkotmányos rendben Vajdaság, illetve Koszovó és Metóhia Autonóm Tartományok történelmi alapon kaptak területi autonómiát, de ez Koszovó és Metóhia esetében albán etnikai többséggel párosult volna, míg Vajdaság Autonóm Tartomány esetében a szerb többség miatt ez nem etnikai, hanem regionális területi autonómia. Vajdaság Autonóm Tartománynak hat hivatalos nyelve van: horvát, magyar, román, ruszin, szerb és szlovák; a belgrádi törvényhozás által jóváhagyott alkotmánnyal (Statútum), saját parlamenttel (Скупштина, Képviselőház) és kormányzattal (Покрајинска влада, Tartományi Kormány) rendelkezik.
A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló, 2002-ben elfogadott törvény lehetővé tette, hogy az elismert 20 szerbiai nemzeti kisebbség nemzeti tanácsokat hozzon létre, majd a vonatkozó szabályokat a szerb jogalkotó a 2009-ben a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényben fektette le. A nemzeti tanácsok jogosultak a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviselni az adott szerbiai nemzeti közösséget, részt venni döntéshozatali eljárásokban, egyes kérdésekben – így különösen az adott nemzetiség által jelentős számban lakott települések adott nyelven való hivatalos elnevezése – döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek, továbbá intézményeket alapíthatnak.