Kisebbségi névviselés az EJEB előtt
Kisebbségi névviselés az EJEB előtt
A kisebbségi nyelvhasználat sajátos határterületét képezi a névviselés, amely a személyes identitás részeként alapvetően a magánszférában gyökerezik (ekként az EJEE 8. cikkének hatálya alá tartozik), a konkrét ügyekben mégis az államnyelvhez kapcsolódó vetületét hangsúlyozta az EJEB, mondván, a vezeték- és utónevek helyesírását „nem lehet elválasztani az állam nyelvpolitikájától” (Bulgakov v. Ukrajna). Mivel pedig az állami nyelvpolitika a Bíróság számára gyakorlatilag tiltott területnek számít, elutasította az elébe kerülő panaszokat. Véleménye szerint legitim célt szolgál az a nemzeti jogszabály, amely a lett nyelv helyesírási szabályai szerint, fonetikus átírással rendelte bejegyezni a lett állampolgárságú kérelmező házasságkötése után felvett, német vezetéknevét az útlevelébe (így lett Mentzenből Mencena a Mentzen v. Lettország ügyben). Ugyancsak nem egyezménysértő, hogy az orosz nemzetiségű, a Krím Autonóm Köztársaságban született kérelmező nevét az ukrán hatóságok ukrán transzliterációval – Dmitriy Vladimirovich helyett Dmytro Volodymyrovych formában – tüntették fel hatósági okmányaiban (Bulgakov v. Ukrajna). A Bíróság abban sem talált kivetnivalót, hogy a katalán nemzetiségű szülőknek a francia hatóságok nem engedték, hogy gyermeküknek katalán helyesírás szerinti keresztnevet adjanak, és kifejezett kérésükkel ellentétben a kisfiú nevét rövid i-vel (Martí helyett Marti) jegyezték be a születési anyakönyvi kivonatba (Baylac-Ferrer et Suarez v. Franciaország). Úgy tűnik, az EJEB szemében az állam hivatalos nyelvhez fűződő érdekei olyan erősek, hogy még a történelmi kisebbségekhez tartozók személyes identitása sem képezhet reális ellensúlyt.