kisebbségi társadalom
Olyan etnikailag önszerveződő intézményszerkezet, amely az adott országon belül szociológiai értelemben „kisebbségi világokat”, anyanyelven működő saját intézményrendszert hoz létre annak érdekében, hogy a közösség tagjai jórészt ezen belül élhessenek. Ez a többségi nemzet által uralt országos intézményességgel párhuzamos társadalom teheti lehetővé az adott kisebbségi közösség etnokulturális reprodukcióját. A többségi állami intézmények kisebbségi megfelelőinek jelentős része nonprofit formában működik. A közigazgatásban számos helyi önkormányzat kisebbségi intézményként működik, gyakran nonprofit háttérszervezetekkel is kiegészülve. Az etnikailag szerveződő szakintézmények ellenére – mivel ezek nem fedik le az egész közösséget és egyes területeken hiányoznak a különálló, saját szerkezetek – a kisebbségi közösség mégsem tekinthető önálló társadalomrésznek. Ez csak a kulturális vagy személyi elvű autonómia megvalósításával válhat államilag is elfogadottá.
A párhuzamos kisebbségi társadalomlétrejötte feltételez 1. olyan létszámot, amely lehetővé teszi szakosodott szakmai intézmények működtetését; 2. jelentős regionális és lokális koncentráltságot; 3. a falusi és a városi népesség arányának kiegyensúlyozott voltát; 4. a többségi nemzettől való karakteres nyelvi elkülönülést; 5. az önálló intézményességet segítő anyaországot. Magyar vonatkozásban Románia, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna esetében beszélhetünk ezekről a törekvésekről.
A kisebbségi közösségen belül a politikai alrendszer az etnikum létszámának köszönhetően képviselőt juttathat a többségi parlamentbe, de érdekeit csak alkuk révén és kormányzati részvétellel tudja érvényesíteni. A kisebbség a nonprofit szektor finanszírozására politikailag ellenőrzött nem kormányzati ernyőszervezeteket tart fenn, és igényt tart az állam által a kisebbségi közösség számára nyújtott források elosztására. Mivel a határon túli magyaroknak több mint a fele olyan településen él, ahol a lakosság többségét képezi, az adott ország önkormányzati rendszerétől függően számos sajátosan kisebbségi kérdést helyi szinten kezelhetnek. A legátfogóbb intézményi mezőnek a magyar nyelven működő vallási felekezetek tekinthetők, jelentős egyháztársadalmi intézményrendszerrel kiegészülve. A kisebbségi magyar közösségekben alapvetően a magyar nyelvű médiát figyelik. Ennek egyre nagyobb része magyarországi televíziós csatorna és internetes oldal. A rádió és a nyomtatott sajtó vonatkozásában a regionális intézmények a dominánsak. Az oktatási alrendszerben kiterjedt etnikai intézményrendszer működik annak teljes vertikumával. A szakoktatást kivéve a közoktatásban teljes az állami fenntartású anyanyelvű iskolahálózat. A tudományos alrendszer szintén önálló intézményrendszerben működik, többnyire nonprofit keretben. A közművelődésben sűrű az intézményhálózat, de itt a civil és állami finanszírozás mellett egyre jelentősebb az önkormányzatok és a vállalkozások szerepe, az anyaországi intézményhálózathoz való egyre erősebb kapcsolódással. Önálló gazdasági alrendszerről nem beszélhetünk, de egyre erősebben jelenik meg a határon túli magyar közösségekben az etnikai fogyasztói piac.