kisebbségvédelmi rendszer a két világháború között
Az első világháború előtt a kisebbségek védelmét főként a vallásszabadságot garantáló nemzetközi szerződések, elsősorban a békeszerződések jelentették. A legismertebb ebben az összefüggésben az 1648. évi vesztfáliai béke. A két világháború között a győztes államok a Nemzetek Szövetségéhez kapcsolódva építették ki azt a kisebbségvédelmi rendszert, amely ténylegesen 1934-ig működött. Ennek a sajátos kisebbségvédelmi mechanizmusnak a jogi bázisát az első világháború veszteseivel (köztük Magyarországgal) kötött békeszerződések, a Kisantant tagjaival (köztük Csehszlovákiával, Romániával) kötött kisebbségvédelmi szerződések, a sajátos helyzeteket rendező kétoldalú kisebbségi szerződések (ilyen volt egyebek mellett a Danzigban – Gdańskban, illetve a Felső-Sziléziában élő kisebbségek jogaira vonatkozó lengyel–német megállapodás), valamint az (egyebek mellett a balti államok és Albánia részéről tett) egyoldalú kisebbségvédelmi nyilatkozatok képezték. A védelem egyebek mellett kiterjedt az állampolgársághoz való jogra, a politikai szabadságjogokra, a vallásszabadságra, a vallási, oktatási, kulturális intézmények létrehozására és fenntartására, a magán- és bírósági nyelvhasználatra, az anyanyelven való oktatáshoz való jogra az állami oktatási rendszerben, a közvagyonból való méltányos részesedésre. A felsorolt jogok biztosítása érdekében az érintett államok kötelesek voltak alkotmányerejű szabályokat alkotni. A kisebbséghez tartozó személyeknek joguk volt a Nemzetek Szövetsége Tanácsánál panaszt tenni, ahol az elfogadott panaszt három állam képviselőjéből álló bizottság vizsgálta meg, bekérve az érintett bepanaszolt kormánymagyarázatát. Elfogadható magyarázat hiányában a Tanács napirendjére került az ügy, amely iránymutatást adhatott a vita rendezésére.
A két világháború közötti nemzetközi kisebbségvédelmi rendszernek többhiányossága volt. Nem terjedt ki a Nemzetek Szövetségének minden tagállamára, regionális és politikai, nem pedig jogi természetű rendszer volt, a szembenálló európai nagyhatalmak visszaélésszerű magatartása miatt pedig két évtized alatt diszkreditálódott. Mindennek következtében a Nemzetek Szövetsége jogutódjának számító ENSZ létrejöttekor a kisebbségek nemzetközi jogi védelme lekerült a napirendről, és átadta a helyét az emberi jogok koncepciójának.