kollektív jogok
A nemzetiséghez tartozás olyan alapvető jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet, és amely minden esetben a jogegyenlőség elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával együtt értelmezendő. A kollektív jogokat gyakran kétféleképpen, egymástól megkülönböztethetően értelmezik: 1. a közösséget mint kollektív jogalanyt megillető jogokként, illetve 2. az egyéni jogok kollektív gyakorlását tekintik annak. Ez utóbbi feltételezi egy etnikai, nyelvi, kulturális közösség létét. A közösséget mint kollektív jogalanyt megillető jogok esetében valamiféle szervezet, intézmény, jogi személy lehet a tényleges alany, amely alkalmas a közösség érdekeinek megjelenítésére és a jogok gyakorlására.
A magyar jogfelfogás szerint a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (Njt.) értelmében a Magyarországon elismert 13 nemzetiségi közösséget kollektív jogokilletik meg, amelyek többek között az alábbiak:
– a nemzetiségi önazonosság megőrzése, ápolása és átörökítése;
– a történelmi hagyományok, a nyelv megőrzése és fejlesztése;
– a tárgyi és személyi kultúra ápolása és gyarapítása, rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartása, vallási emlékeik megőrzése, ápolása, jelképeik használata;
– a közösségi névhasználathoz való jog gyakorlása során a történelmileg kialakult helységnevek, utcanevek és egyéb földrajzi megjelölések alkalmazása;
– nevelési, oktatási, tudományos, kulturális intézmények létrehozása és működtetése;
– társadalmi szervezetek, települési, területi és országos önkormányzatok létrehozása és működtetése;
– anyanyelvű és anyanyelvi nevelés, oktatás kezdeményezése;
– közszolgálati médiumokban a nemzetiségi műsorok rendszeres készítésének és sugárzásának biztosítása;
– országgyűlési képviselet.