Konszociális demokrácia
A politikai vagy etnikai szempontból erősen heterogén társadalmak demokratikus működését segítő intézmény, amely a heterogén társadalmat feszítő centrifugális erők leküzdését biztosítja a társadalom különböző rétegeiből származó vezetőkre vonatkozó együttműködésre irányuló attitűdök és viselkedésformák révén. Arend Lijphart szerint négy olyan eleme van, amelyek korrekciós mechanizmusként eltérést jelentenek a többségi demokrácia szabályai alól, viszont ezek révén növelhetik a megosztott vagy multikulturális társadalmak stabilitását:
– a különböző társadalmi csoportok vezetőiből álló nagykoalíció,
– a vétó,
– az arányosság, és
– a magasfokú autonómia saját (például kultúrához kötődő) ügyeik vitelében
A Konszociális demokrácia felülírja a többségi demokrácia működési szabályait, ezért bizonyos szempontból torzítja a döntési folyamatokat, ennek célja viszont a társadalmi stabilitás növelése és az államegység megőrzéséhez való aktív hozzájárulás. A Konszociális demokrácia az állam/régió működésének megbénulását okozhatja, ha az érintett felek között a bizalom egy minimális szintje sem áll fenn (Ciprus 1960-63 között), illetve ha a feleknek egymást teljesen kizáró a víziójuk van az érintett terület jövőjével kapcsolatosan (Észak-Írország).