Magyar Autonóm Tartomány
A kommunista hatalomátvétel után Romániában kialakított új közigazgatási beosztást 1952-ben – Moszkva közvetlen nyomására – módosították, és a 18 romániai tartomány egyikeként létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt (MAT, Regiunea Autonomă Maghiară). Az egyik szovjet javaslat ugyan még Kolozsvárt is a MAT-hoz csatolta volna, ám azt végül csak a történelmi Székelyföldből alakították ki, amit az 1952. szeptember 24-én elfogadott új alkotmány is rögzített (“A Román Népköztársaság közigazgatási-területi autonómiát biztosít a magyar lakosságnak a székely rajonokban, ahol ez a lakosság kompakt tömeget alkot.”). A 13 500 km2 kiterjedésű MAT központja az akkor még közel 75%-os magyar többségű Marosvásárhely lett, kilenc rajont foglalt magában, lakosságát pedig – az 1956-os népszámlálás szerint – 731 000 fő alkotta, amiből 77% vallotta magát magyar nemzetiségűnek (a többi főleg a román, német és zsidó nemzetiségi kategóriák között oszlott meg). A MAT vezetésének összetétele tükrözte a régió etnikai viszonyait: például a Tartományi Bizottság tagjainak 76%-a magyar, 22%-a román, 2%-a pedig zsidó nemzetiségű volt, első titkárává Csupor Lajost, a Néptanács elnökévé pedig Bugyi Pált nevezték ki (a magyarok aránya például a Securitate-ban is meghaladta a 70%-ot). A MAT a romániai magyarság integrációjának fontos eszköze volt, elitje egyszerre lépett fel a központi kommunista vezetés akaratának végrehajtójaként és közvetítőként. Noha a régió a centralizált pártállamban nem rendelkezett tényleges önkormányzattal, a magyar nyelv gyakorlatilag hivatalos státuszt élvezett a területén, és számos magyar kulturális és művelődési intézménynek adott otthont, miközben Románia más tartományaiban a kisebbségi jogokat fokozatosan korlátozták. 1956 után – a magyarországi forradalom hatására – viszont változás következett be a romániai kisebbségpolitikában, aminek a következményei közé tartozott a MAT 1960-as átszervezése is Maros-Magyar Autonóm Tartománnyá.