magyarországi nemzetiségek
A Magyar Köztársaság 1989-ben demokratikus keretek között módosított és 2011 utolsó napjáig hatályban lévő Alkotmánya a magyar történelemben először nyilvánította ki, hogy a Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. Az elismerés mellett e közösségek számára megnyitotta az utat a tényleges jogegyenlőség biztosítása előtt, a hátrányok kiegyenlítése céljából pedig kisebbségi többletjogokat garantált.
Az Alkotmány ebben a körben rögzítette a közéletben való kollektív részvételhez, a kisebbségi kultúra ápolásához, az anyanyelv használatához, az anyanyelvű oktatáshoz, a saját nyelven való névhasználathoz, valamint helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozásához való jogot a honosként elismert tizenhárom nemzetiség számára. A közösségek státuszát, lehetőségeiket és feladataikat rendező jogszabály védelmi szintjét is magasra emelte, mert a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló jogszabály (1993. évi LXXVII. törvény – Nektv.) elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők szavazatának kétharmadát írta elő.
Az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatályba lépése a fenti rendelkezéseket átvette. A XXIX. cikk alapján a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez, valamint az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájának ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz, valamint helyi és országos önkormányzatok létrehozásához.
Az Alaptörvény rendelkezéseit a nemzetiségek jogairól szóló, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény (Nektv.) szabályozását átemelő és az időközben felmerült társadalmi, illetve szakpolitikai változásokra tekintettel azt részben kiegészítő, ugyancsak sarkalatos törvény(a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény – Njt.) bontja ki.
A jogérvényesítés garanciális elemeit az Alaptörvény XV. cikkén alapuló antidiszkriminációs szabályozás (az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény – Ebktv.) és az Alaptörvény 30. cikke alapján a jogérvényesülés ellenőrzését biztosító ombudsmani jogvédelem (az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény – Ajbt.) jelenti.