Maros-Magyar Autonóm Tartomány
A Romániában 1960 végén végrehajtott közigazgatási reform jelentős mértékben érintette a Magyar Autonóm Tartományt is. A Maros-Magyar Autonóm Tartománnyá (M-MAT, Regiunea Mureș-Autonomă Maghiară) átnevezett régió területéhez hozzácsatoltak több román többségű közép-erdélyi rajont, továbbá leválasztották a magyar többségű egykori Háromszéket. Ekképp a M-MAT lakossága több mint 800 000 főre nőtt, ám ezen belül a magyar nemzetiségűek aránya 61%-ra csökkent. A változások a tartomány vezetésére is kiterjedtek: 1961-ben Csupor Lajos első titkár helyére a román Iosif Bancot nevezték ki, román nemzetiségű személy került a néptanács élére is, és a magyarok egyre több politikai és gazdasági pozícióban szorultak háttérbe. Noha a M-MAT továbbra is részben magyar jellegű maradt, a kulturális és oktatási szférában párhuzamos román struktúrákat alakítottak ki, a magyar intézmények önállóságát korlátozták, és folytatódott a tartomány központja, Marosvásárhely elrománosítása is. Az alig hét éven át fennálló M-MAT felszámolása Nicolae Ceaușescu – 1965-től a Román Kommunista Párt első titkára – hatalmának konszolidációjával esett egybe. Ceaușescu új közigazgatási beosztást dolgoztatott ki, amely újra megyékkel váltotta fel a tartományokat. A “nagy székely megye” terve helyett végül két kisebb, de szintén magyar többségű (Hargita és Kovászna) és egy részben magyar (Maros) megyét hoztak létre, amit a Nagy Nemzetgyűlés 1968 februárjában jóvá is hagyott. Ezzel megszűntek a Székelyföld – igaz, csak részleges és formális – regionális autonómiájának intézményi keretei. A Magyar, majd a Maros-Magyar Autonóm Tartomány évtizedekkel később, az 1989-es fordulat után megélénkülő székelyföldi autonómiatörekvésekkel szembeni román diskurzusban is megjelent: a különféle nacionalista publicisztikákban és parlamenti felszólalásokban a kommunista diktatúra és szovjet beavatkozás eszközeként, illetve a székelyföldi románok diszkriminációjának terepeként emlegették.