Mavlonov és Sa’di v. Üzbegisztán
A 2009-es Mavlonov és Sa’di v. Üzbegisztán ügy tárgya a kisebbségek saját kultúrájuk élvezetéhez való joga volt, mégpedig a kéthetente megjelenő tádzsik nyelvű újság, az Oina nyilvántartásba vételének megtagadása kapcsán. Az Oina az egyetlen nem kormányzati tádzsik nyelvű kiadvány volt az üzbegisztáni Szamarkand régióban, amelyet a tádzsik tannyelvű iskolákhoz is eljuttattak. Az állami hatóságok úgy ítélték meg, hogy az újság olyan cikkeket közölt, amelyek ellenségeskedést szítottak a különféle etnikumok között, valamint az ország területi integritásának megváltoztatását szorgalmazták. A panaszosok azt állították, hogy az Oina nyilvántartásba vételének megtagadása a →Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikke által védett véleménynyilvánítási szabadságuk megsértését jelentette, és megakadályozta őket abban, hogy az üzbegisztáni tádzsik kisebbség többi tagjával együttesen élvezhessék saját kultúrájukat (27. cikk). Az →Emberi Jogi Bizottság emlékeztetett arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága minden társadalomban kiemelkedő fontosságú, amelynek korlátozása csak kivételes esetben, megfelelő igazolás mellett lehetséges – sajnálatos módon az állam ennek nem tett eleget. Ezen túlmenően a Bizottság elvi éllel szögezte le, hogy „ a kisebbségi nyelvű sajtó használata – az üzbegisztáni tádzsik kisebbségi közösség számára jelentőséggel bíró és fontos kérdések közvetítésének eszközeként – a tádzsik kisebbség kultúrájának lényeges eleme”, akárcsak a kisebbségi nyelvű oktatás. A Bizottság felidézte a 23. számú általános magyarázatában foglaltakat, miszerint a 27. cikk szerinti jogvédelem „az érintett kisebbségek kulturális, vallási és társas identitása fennmaradásának és folyamatos fejlődésének biztosítására irányul”, megkövetelve a részes államoktól, hogy „pozitív védelmi intézkedéseket” alkalmazzanak.