nacionalizmus
A nacionalizmus mint semleges társadalomtudományi fogalom a – többségi és kisebbségi – társadalmak nemzeti alapon történő intézményesülését jelenti. A XVIII–XIX. század óta a társadalmak nemzeti alapon intézményesülnek, nemzeti alapon legitimálják az államot, amely nemzeti identitást termelő intézményrendszert épít ki. A nacionalizmus logikája szerint az adott területen – egy államban – élőknek kulturálisan (nemzetileg) homogén társadalmat kell alkotniuk. A nacionalizmus létrejötte, majd államideológiává alakulása egyrészt nemzeti szempontból egyneművé tette a társadalmakat, másrészt azt eredményezte, hogy az egyneműsítésnek ellenállók más nemzeti alapon szervezzék meg társadalmukat, és önálló államiságra törekedjenek. E folyamat következménye, hogy a XIX. század második fele óta minden európai többségi vagy kisebbségi társadalom nemzeti terminológiában határozza meg önmagát. A nacionalizmus a nemzetet központi értéknek tekinti, valamint államiságra vagy legalább autonómiára törekszik. Az egymásra ható többségi, kisebbségi, anyaországi nacionalizmusok keretében értelmezendő az 1989 utáni nemzetiségi kérdés.