nemzeti kisebbségek jogainak védelmével foglalkozó nemzetközi nem-kormányzati szervezetek Európában
„Jelenleg aktív, privát, nonprofit civil társadalmi szervezetek, amelyek legalább három országban tevékenykednek és kizárólagosan kisebbségvédelemre fókuszálnak, általában véve vagy szűkebben, csupán annak egy specifikus aspektusára koncentrálva, az egyetemes emberi jogok integráns részeként vagy ehhez kapcsolódó normatív keretekben, politikai diskurzusokban” (Bíró Anna-Mária, Minority Rights Group International). A meghatározás hat kritériumra épül: 1. szervezeti struktúra, 2. függetlenség, 3. nonprofit jelleg, 4. mandátum/misszió, 5. az aktivitás profilja, 6. tevékenység földrajzi kiterjedése. A kisebbségvédelmi nemzetközi nem-kormányzati szervezetek (INGO) tipizálása két alapvető tulajdonság alapján, a tagság összetétele és a képviselt téma szerint történik. Kizárólag kisebbségi összetételű a „kisebbségi INGO”. A nem csupán kisebbségi összetételű szervezetek esetében „univerzális kisebbségvédelmi INGO”-ról beszélhetünk, amely nemzetközi normákra és egyetemes értékekre támaszkodik. 2011-ben 86 európai és Európából működő kisebbségvédelmi szervezetet tartottak nyilván, közülük kilencnek volt az ECOSOC-ban és az Európa Tanácsban konzultatív státusza is. A magyarországi kisebbségek és a határon túli magyarok ügyeivel is foglalkozó szervezetek között találhatók az alábbiak: Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN, 1949), Minority Rights Group International (MRG, 1960), Európai Nyelvi Egyenlőség Hálózata (ELEN, 2011), Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF, 1976), Simon Wiesenthal Központ (1977), Európai Nemzetiségek Ifjúsága (YEN, 1984), Európai Zsidó Kongresszus (EJC, 1986), Unrepresented Nations and Peoples Organisation (UNPO, 1991), Project on Ethnic Relations (PER), Európai Roma Jogok Központja (ERRC, 1996).