nemzeti összetartozás
A nemzeti összetartozás az a politikai alapvetés, amely – a politikai és társadalmi különbségek ellenére – egyazon kulturális és nyelvi alapú nemzeti közösség tagjaiként tekint a szétszórtságban élő magyarokra. A rendszerváltás után a kedvezménytörvény (státusztörvény) definíciója – „a szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása” – az első törvényhely, amely ezt a szemléletet explicitté teszi. A 2010. évi XLV. törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről című jogszabály megfogalmazásában „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Ezt a gondolatot tartalmazza az Alaptörvény (2011) is: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”