Nemzetiségi föderalizmus
A modern államokat az egységes és összetett államokra (föderációkra) szokás osztani. Az első modern föderációnak az USA-t szokás tartani, amelyek a brit uralom ellen felkelt 13 észak-amerikai gyarmat uniójaként jött létre 1776-ban. Az összefogásnak főleg biztonsági és gazdasági okai voltak, a nemzetiségi kérdés megoldása itt még nem tartozott a mozgatórúgók közé. Hasonló volt a helyzet a Latin-Amerikában is. Európában Svájcot tekintik első modern föderatív államnak, amely a középkori gyökerekkel rendelkező konföderáció fokozatos átalakításával jött létre. Miután erre a nemzetállamok építése korában került sor, a különböző nemzetiségi és felekezeti többségű kantonok nagyfokú önkormányzatának megőrzése Svájcban lehetővé tette a nemzetiségi béke megőrzését. A kantonizálás emiatt a nemzetiségi feszültségek kezelésének fontos eszközévé vált. A nemzetiségi területi autonómia megadásában és a különböző etnikai hátterű föderális összefogásában a 19. században főleg a szocialisták látták a megoldást. Az 1917 után győztes bolsevikok fontos célkitűzése is a nemzetiségi probléma megoldása volt. Az általuk hangoztatott népek önrendelkezésének joga azonban nem jelentett feltétlenül az addigi államok szétesését. A vezetőik inkább a föderalizálásban és a különböző szintű autonómiák garantálásában látták a jövőt. Emiatt 1922-ben létrejött a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió). A többszintű föderációként működő állam eredetileg 4 tagköztársaságból állt, de ez a szám végül 15-re emelkedett. A felépítésük hasonló volt, a mozgásterük azonban az egypárti diktatúra körülményei között meglehetősen csekély maradt. Ettől függetlenül az 1945 utáni jugoszláv és 1968-as a csehszlovák kommunisták is a föderalizálásban látták a nemzetiségi probléma megoldását. A posztkoloniális föderatív India a tagállami határokat idővel szintén hozzáigazította a domináns nyelvi kultúrákhoz. Az 1830-ban létrejött Belgium sokáig decentralizált egységes államként működött, de a 20. század utolsó harmadában szintén megvalósította a területi és nyelvi föderalizáláshoz vezető devolúciót. Az utóbbi folyamat más dél- és nyugat-európai államokban is végbement (Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia), de ott eddig inkább csak regionális átalakítást eredményezett.