nemzetiségi önkormányzati rendszer Magyarországon
A Magyarországon élő nemzetiségek Alaptörvényben deklarált háromszintű – települési, területi és országos– képviseleti fóruma a nemzetiségi kulturális autonómia legfontosabb infrastrukturális garanciája. A nemzetiségi önkormányzatok rendszere Európában egyedülálló konstrukció. Míg a nemzetiségek közösségi jogait elismerő államok elsősorban az önszerveződéshez való jogot és az így létrejövő társadalmi szervezetek támogatását teszik lehetővé, Magyarország önálló közjogi rendszert hozott létre. Ennek fő eleme, hogy annak minden formája közvetlen választás útján, az arra jogosult és a nemzetiségi névjegyzékbe kérésére felvett választópolgárok akarata szerint jön létre. Ez pedig nem csupán megalakításának törvényben rögzített módja, hanem a választói akarat kifejezésének eszközeként fontos legitimációs szerepe is van. A hatályos szabályozás a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásának közvetlen formája mellett speciális esetben lehetővé teszi közvetett (átalakulás) módját is. A speciális képviseleti fórumokat az Alaptörvény XXIX. cikke konstituálja, közjogi státuszukat és működési szabályaikat a Nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény határozza meg. A nemzetiségi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkezik, közügyek intézése során feladat- és hatáskörében eljárva határozatot hoz, önállóan igazgat, tulajdona tekintetében tulajdonosként jár el, önállóan megalkotja költségvetését, és ezen alapuló költségvetési gazdálkodást folytat. A települési önkormányzat a helyi nemzetiségi önkormányzat részére biztosítja az önkormányzati működés személyi és tárgyi feltételeit, továbbá gondoskodik a működéssel kapcsolatos végrehajtási feladatok ellátásáról, az állam pedig feladatalapú támogatás és pályázatok segítségével teszi lehetővé a hatékony tevékenység-ellátást. A nemzetiségi önkormányzat alapvető feladata a nemzetiség érdekeinek szintenként eltérő célú, illetve eszközrendszerű védelme és képviselete. Érdekvédelmi szerepén túl átveheti a nemzetiségi kulturális, nevelési-oktatási és szociális intézmények fenntartói jogát, így megvalósítható a nemzetiségek perszonális elvű kulturális autonómiája, azaz az oktatási és a kulturális önigazgatás. Jogszabály a nemzetiségi önkormányzatok számára egyetértési vagy észrevételezési jogot is biztosíthat, amely minden esetben bírósági védelem alatt áll.