nemzetpolitika az Antall-kormány prioritásrendszerében
Az Antall-kormány külpolitikáját három prioritás határozta meg: 1. az euro-atlanti integráció,2. a szomszédságpolitika új alapokra helyezése és 3. a határon túli magyarok érdekeinek képviselete. Azon túl, hogy e hármas prioritásrendszerben kényes egyensúlyt kellett teremteni, magát a nemzetpolitikát el kellett helyezni a kormányzati munkában, és ki kellett építeni a megfelelő intézményes kereteket. Ezt a célt szolgálta a Határon Túli Magyarok Hivatalának (1992), az Illyés Alapítványnak (1990) és a Duna Televíziónak (1992) a megalapítása. Az Antall-kormány magyarságpolitikája három célkitűzést tartalmazott. Vállalta a magyar kisebbségek – nemzetközi emberjogi és kisebbségjogi normákra alapozott – diplomáciai védelmét, hozzájárult a nemzetközi kisebbségvédelemnek a kilencvenes évek elején tapasztalható megerősödéséhez. Másrészt – a nyugat-európai mintákra támaszkodva – közép-európai mintaadó modellt (önkormányzati rendszert) hozott létre a kisebbségi kérdés kezelésére, és ezzel párhuzamosan dolgozták ki a határon túli magyar pártok az autonómia- és társnemzet-koncepcióikat. A harmadik meghatározó tényező az Antall-doktrínaként is elhíresült tétel volt, mely szerint a határon túli magyarok véleményének meghallgatása nélkül nem lehet magyarságpolitikai kérdésekben róluk döntést hozni.