Nyelvi jogi ügyek az Európai Unió Bíróságán
A Groener-ügyben egy holland tanárnőt Írországban azért utasítottak el egy állástól, mert nem tudott írül. A Bíróság megállapította, hogy nem életszerűtlen az ír nyelv megkövetelése a betöltendő állásban. Az indoklás szerint megállapítható, hogy a nemzeti nyelv támogatása a tagállamokban megengedett, de a nyelvi követelményeket arányos és nem diszkriminatívmódon lehet alkalmazni. A Mutsch-ügyben a német anyanyelvű luxemburgi állampolgár került Belgiumban bíróság elé, ahol a helyi szabályozás szerint a német kisebbségnek joga van a Bíróság előtt anyanyelvét használni. A Bíróság megállapította, hogy a tagállami állampolgárokat azon országban, ahol tartózkodnak, ugyanolyan jogok illessék meg a büntetőeljárásban, mint az érintett tagállam állampolgárait. A Bickel/Franz-ügyben osztrák és német állampolgár ellen Olaszországban, Dél-Tirolban indult büntetőeljárás, ahol az olasz jog szerint az eljárásban az ott élő állampolgárok használhatják a német és az olasz nyelvet egyaránt. A Bíróság megállapította, hogy az olasz rendelkezés rejtett diszkriminációt alkalmaz, mivel az csak az ott élő állampolgároknak engedélyezi a német nyelv használatát. A Bíróság kimondta, hogy lehet egy állam legitim célja a kisebbségek védelme, de mivel a közösségi jog nem kötelezi őket erre, ha egy tagállam a saját akaratából alkotott ilyen szabályokat, akkor azokat alkalmaznia kell az EU-tagállamok minden hasonló helyzetben lévő polgárára. A Rüffer-ügyben a Bírósága kimondta, hogy a Bickel/Franz ítéletben foglaltak a polgári eljárások esetében is irányadók. Ezen ügyekben a kisebbségi nyelvhasználók csupán az állampolgárság alapján történő diszkrimináció elleni tilalomra hivatkozhattak, állampolgárságukat a Bíróság tagállamuk hivatalos nyelvével azonosította, így nyelvhasználati jogaik nem terjedtek ki anyanyelvükre, a tagállamok hivatalos nyelveit beszélő állampolgárok pedig előnyösebb helyzetbe kerültek. (TB)