Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája
Az 1990-es évek elején, a rendszerváltást követően Európában több körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az Európa Tanács keretében megszülethetett két kisebbségvédelmi célú nemzetközi szerződés. Az okok többrétűek voltak. Az egykori Jugoszlávia és Szovjetunió területén etnikai konfliktusok zajlottak, az univerzális kisebbségi jogi szerződés megalkotása az ENSZ keretében kilátástalanná vált, az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez nem sikerült elfogadtatni kisebbségi jogokat tartalmazó kiegészítő jegyzőkönyvet. 1990-ben az EBEÉ keretében a koppenhágai értekezleten sor került egy kisebbségi jogi kötőerőt nélkülöző jogi katalógus megfogalmazására.
Ilyen előzmények után elsőként a kisebbségek kulturális örökségének részét képező nyelvi jogok védelmét, ezzel pedig a kisebbségi nyelveket használók nyelvi jogainak közvetett védelmét megvalósító szerződés született meg. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájat 1993-ban fogadták el. A védelem tárgyai a szerződő államok területén hagyományosan jelenlévő, meghatározott területen koncentrálódó nyelvek, vagyis a regionális és az egyéb kisebbségi nyelvek. A védelem nem terjed ki az egyes kisebbségi nyelvek helyi változataira, illetve dialektusaira, továbbá nem tartoznak a charta hatálya alá a bevándorolt közösségek nyelvei.
A charta kétszintű védelmet biztosít. Az alapszintű védelem a megállapított célok és elvek mentén valamennyi regionális vagy kisebbségi nyelv esetén alkalmazandó. Ilyen cél és elv a kisebbségi nyelv földrajzi határainak tiszteletben tartása, a kisebbségi nyelv minden szinten való oktatása és tanulása, a köz- és magánéleti, szóbeli és írásbeli használat előmozdítása.
A magasabb védelmi szint már a szerződő állam választása szerinti nyelvekre és területekre terjed csak ki. A charta III. részében felsorolt témakörök közül a szerződő államnak összesen legalább harmincöt pontot kell választania. A lehetséges témakörök egyebek mellett a médiaügyek, a bírósági eljárások, a közigazgatás és közszolgáltatás, a gazdasági és társadalmi élet. Magyarország magasabb védelmi szintet vállalt eredetileg a horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén, valamint később a romani és a beás nyelvet illetően is.