romák helyzete és az Európai Unió romastratégiája
A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig című dokumentum az első átfogó, európai szintű integrációs dokumentum, amely egyaránt élvezett szakmai és politikai támogatást az érintett államokban. Magyarország 2011. évi uniós elnökségének egyik fő vállalása volt, hogy hozzájáruljon a stratégia kialakításához. Az Európai Bizottság 2011. április 5-én fogadta el közleményét, amelyre reagálva a Tanács 2011.május 19-én hagyta jóvá az erről szóló következtetéseket.
A stratégia – az Európai Unióban többnyire mélyszegénységben élő és mindennapi diszkriminációval szembesülő mintegy 6 millió roma aktuális helyzetét részletesen elemezve – kettős célt tűzött ki. A tagállamoknak garantálniuk kellett, hogy a romákat ne érje hátrányos megkülönböztetés, a többi uniós polgárral egyenlő bánásmódban részesüljenek, és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltaknak megfelelően valamennyi alapvető jog egyenlő módon legyen számukra biztosítva. Ezen felül lépéseket kellett tenniük annak érdekében, hogy a szegénység generációk közötti átadásának ördögi köre megszűnjön, a roma népesség érdemi javulást tapasztalhasson az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, lakhatáshoz és alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén. A fentiek érdekében az uniós tagállamoknak országspecifikus integrációs stratégiákat vagy szakpolitikai intézkedéscsomagokat kellett javasolniuk. Magyarország vállalásait és szakpolitikai eszközeit a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2011–2020 című dokumentumban rögzítette.
A nemzeti stratégiák végrehajtását a Bizottság a tagállamok éves jelentései és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének rendszeres kutatásai révén ellenőrzi.
2020 októberében az Európai Bizottság a tízéves tapasztalatokat értékelve új stratégiai dokumentumot dolgozott ki, amely átfogóbb megközelítést követ, elsősorban a terepmunkán, a helyi eltérésekhez való rugalmas alkalmazkodáson és a megfelelően kidolgozott ellenőrző mechanizmusokon alapul. Emellett a felzárkóztatás helyett a tervek szerint fókuszba kerül a társadalmi befogadás, a helyi roma közösségek aktív bevonása, az interszekcionalitás (az egyenlőtlenségi tényezők metszeteinek vizsgálata) és a romák esélyegyenlősége is.