Székely zászló
Bár a székelyföldi autonomista mozgalom jelképévé vált kék-arany színű, napcsillaggal és félholddal díszített zászló vadonatúj, 21. századi alkotás, mégis a nacionalizmus hőskorát idézi, amikor egy nemzeti szimbólum emberek tömegeit tudta mozgósítani egy eszme mellett. A “székely zászlót” 2004 elején fogadta el saját jelképeként a Székelyföld (Hargita és Kovászna, továbbá Maros megye egy része) területi autonómiájáért küzdő Székely Nemzeti Tanács nevű szervezet. Létrehozója az SZNT alelnöke, Kónya Ádám sepsiszentgyörgyi helytörténész és muzeológus volt, aki a hagyományos székely jelképekből és erdélyi történelmi zászlók elemeiből alkotta meg. A “székely zászló” használata eleinte lassan terjedt, még a Székelyföldön belül is – nemcsak a csíkiak vörös-fekete színei versengtek vele, hanem az RMDSZ is politikai konkurenciát látott az SZNT-ben. 2009 szeptemberében a székelyudvarhelyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés más jelképekkel együtt a Székelyföld egyik szimbólumává nyilvánította a zászlót, és szorgalmazta, hogy használja minél több önkormányzat, élve a jogi szabályozatlanság lehetőségeivel. A jelkép terjesztése azonban a román államhatalom ellenállásába ütközött: a székelyföldi prefektúrák és a román nacionalisták számos pert indítottak a zászló “hivatalos” használata ellen. Az éveken át tartó “zászlóháború” nemcsak államközi szintre emelte a szimbolikus konfliktust – egyik eredményeként 2013 óta a budapesti Országház homlokzatán is lobog egy nagyméretű “székely szászló” -, hanem hozzájárult széles körű, a régión is túlmutató elfogadásához, és fokozatosan a magyar nemzeti szolidaritás egyik jelképévé tette. A pereket végül egy 2015-ben elfogadott törvény zárta le, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a “székely zászló” a régió hivatalos jelképe legyen. A zászló azóta templomkertekbe és magánházakra, illetve a magán- vagy alkalmi nyilvános rendezvényeken történő használatra szorult vissza.