Szlovákiai magyarok
A szlovákiai magyarok lélekszáma a 2021. évi népszámlálás alapján 456 154 fő, ami az ország összlakosságának 8,4%-a. Ebből 422 065 személy jelölte meg első helyen a magyar nemzetiségi hovatartozást, 34 089 személy pedig azt nyilatkozta, hogy elsődlegesen más nemzetiségűnek tartja magát, de másodsorban magyarnak is. A magyart anyanyelvként használók száma azonban ennél némileg magasabb (462 175 fő). A magyarság lélekszáma az elmúlt évtizedekben jelentős fogyást mutat; 2011-ben 458 467 ember vallotta magát magyarnak (akkor még nem lehetett megjelölni második nemzetiségi hovatartozást), 2001-ben 520 528 fő, 1991-ben pedig még 567 296 személy vallotta magát magyarnak Szlovákiában. A Szlovákiai magyarok döntő többsége Dél-Szlovákiának a Magyarországgal határos déli sávjában, hozzávetőleg összefüggő területen él. A legnagyobb magyar tömböt a Délnyugat-Szlovákiában Pozsonytól az Ipoly mentéig élő magyarok, a második nagy magyar településterületet a nógrádi, gömöri és kassai-medencei magyarok, a harmadik nagy tömböt pedig a Bodrogközben és Ung-vidéken élő magyarok alkotják. A tömbmagyarokon kívül jelentősebb nyelvszigetet alkotnak a Nyitra környéki magyarok. Szlovákiában több mint 400 magyar többségű település található, azonban csak két járásban vannak többségben a magyar nemzetiségű polgárok (Dunaszerdahely, Komárom), és egyetlen olyan megye sincs, ahol a magyarok aránya elérné a 25%-ot. Szlovákiában 12 városban van magyar többség, azonban ezek kis populációja városoknak tekinthetőek. A legnagyobb magyar népességgel Komárom (32967 lakosából 17696 magyar – 53,7%), Dunaszerdahely (23044 lakosából 16577 magyar – 71,9%) és Gúta (10572 lakosából 7839 magyar – 74,2%) rendelkezik. Külön említendő Pozsony, ahol bár 11297 magyar él, ez a főváros összlakosságának csupán 2,4%-a.